Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak. Vezérnek lássanak bár vagy muzsikus cigánynak. Fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr, a páholyban, a porban az, vagy ami belül.
Ne szeress, és nem gyűlölj mindörökre. Barátaidban úgy bízzál meg, mint leendő legádázabb ellenségeidben. A barátság katona szökevényeinek ne adj fegyvert, amit idővel ellened fordíthatnak. Ellenséged számára viszont hagyj nyitva egy ajtót a békülésre, legalább a nemeslelküségért.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az arcunk meg nevet.
A másikéról azt hisszük, hogy boldog talán,
Irigykedünk egy- egy szaván.
Azt nem vesszük észre, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében!
Azt hisszük a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok.
Olyan különösek vagyunk mi emberek
A lelkünk sír az arcunk meg nevet
Hazugság az egész életünk
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk.
Aki lélekben olyan magasra tud emelkedni, hogy embertársai hibáit a szeretet szemüvegén nézi és ítéli meg, a boldogabb mindenkinél, mert virágot talál ott is, ahol mások csak gyomot találnak. /Eötvös/
Álmot szőj, s ne várj csodát, csúcsokra jutunk mi el, de nem küzdünk hiába, az élet szép csak hinni kell.
Itt már a szavak mit sem érnek, ne szólj száddal, csak szemeddel! A szerelem akkor beszédes, ha beszélni már nem kell! /Baranyi Ferenc/
Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. /Albus Dumbledore/
Nem szabad soha visszanézni
Visszahozni eltűnt arcokat
A múlt emlékét felidézni
S visszanézni nem szabad.
Maradjon emlék, ami emlék
Fakuljon meg, hogy elfeledjék
Nem szabad soha visszavárni
Azt, aki elment, itt hagyott
Kergetni futócsillagot.
Új boldogság kell, nem a régi.
Nem szabad soha visszanézni! / Baranyi Ferenc/
Minden mosolyod,
Mozdulatod, szavad,
Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint
Fémbe a savak,
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedves szép alak,
Lényed ott minden lényeget kitölt. /József Attila/
Az örökkévalóság talán egy soha meg nem szűnő kezdet.
Az erkölcs megoszt, csak a szeretet köt össze.
Az élet nem egy megoldandó probléma, hanem megtapasztalandó valóság.
A lélek szakadatlanul tanít, de soha nem ismétli önmagát.
|