A következő versek Lilly tollából származnak, és a www.rimrendes.gportal.hu oldal engedélyével kerültek fel.

Az életem virága

A szerelem nem bűn, bár e fogalom számomra ismeretlen,

Virágzó a lelkem,

De ha egy napon átváltoznak a bárányfellegek,

Rózsaszín felhőkké cseperednek,

Lángoló szívem gyöngyének húrjai,

Piros rózsának lágy szirmai.

Hajlékony testének törékeny nádszála,

Te leszel nekem az életem virága.

Ez az érzés, miről mi nem tehetünk,

Olykor- olykor ábrándos a kedvünk.

Mit mondjak egyebet,

Sosem voltan én szerelmes.    

ázsolj Kérlek varázsolj innen el

Rég gyötörve hazug elmédet,

Hangoztatod bosszú verítéket.

Várd meg amíg a nap felkel,

Kérlek varázsolj innen el.

Sivatagban mily gyalázat, viszi lelkemet,

Megszakadva, mint munka rabja, a kín önt el.

Forró az akaratom, a bősz vad figyel,

Kérlek varázsolj innen el.

Orcáján a félelem menedéke,

Szíve, mint szegény gyermeké.

Fúj a torz vihar lehellete,

Kérlek varázsolj innnen el.

Egy hosszú éjszaka,

Megszólalt a távol mordulása.

Süketítő zaj veszélyes,

Kérlek varázsolj innen el.

Sötét koszos az alagút,

A patkányok tekintete oly rút.

Minket is megbetegíthet,

Kérlek varázsolj innen el.

Nem minden az aminek látszik,

Az őserdőben kitört a pánik.

Vadállatok csordája rohan megveszve,

Kérlek varázsolj innen el. 

Csend, éjszaka

 Csend vala... Titkos hőbörgés

eljön, eljön az éjszaka 

Csend vala... Zárt szívünknek

nyílik, nyílik ajtaja. 

Rejtett csatorna... Ellep a sötét feketeség

zajt csapna... Éjszaka

Röpke igaz béke

Mi mindannyian egy más világban élünk,

Egy olyan álom amit csak elképzelünk.

Ha akarjuk ezeket megfejthetjük,

A valósat ott hátunk megett felejtjük.

Ha véget érnek a viszályok,

Bevallom én is hibázok,

Meggyónom bűneimet

Később újra verselek.

Boldog vagyok, mert elérhetem,

Amit már oly régóta ígértek nekem.

Szeretek itt élni

Hibáimból tanulni

Később majd rájövök

Az élet bár nem örök.

A Hippi(1,2)

1

A vén, szakadtas ruháját már mindenki unja,

Ugyanazt a göncét húzza mindig újra.

Nagy, zsíros haja csak úgy lebeg a szélben,

Mintha kopasznak lenni nem lenne divat éppen.

Rázogatja bőrdzsekijét, van-e lóvé benne?

Taxit hívna éppen, ha keresne.

Izzadt, koszos lábát lebegteti,

Körülötte a szag óriási.

Zokog, mégis boldog,

Mert elfogyott a füve,

De az előző hatás még él benne.

2

2.

Hosszú útnak nézett elébe,

Hol van az otthon szaga, nem érezte.

Régi bőrönd értéktelen dolgokkal,

Némi szakadt ruha, ami nem kellett, kidobta.

Minek kell több, ha egy is elég,

A vándorlási idő röpke négy év.

Fa tövében alszik, nincsen hajléka,

Ha fázik, testét levéllel takargatja,

Lopott holmit eszik, általában hagymát vagy kolbászt,

Füvet rág, ha nincs más.

    Az élet

Vajon mi határozzuk meg, milyen lesz életünk?

Ha nagyok leszünk, a sors majd mit kezd velünk?

Várhatjuk , a szívünk titka mit súg felénk,

Mit és hogyan cselekszünk,

Ha nagy bajokba csöppenünk?

Milyen lesz az élet,

Ha mi majd nem élünk?

Hűvös árnyaktól, viharoktól félünk...

Nem tudod, mitévő legyél,

Életeddel mit kezdjél,

De ne szomorodj el,

Változhat még ez.     

Emlék

Sok ezernyi csillag néz reád,

És mindegyik azt mondja:

Nézd meg szépséges, fényes arcodat.

Ahogy a nap rádsüt, mindjárt boldogabb.

Csak tanulj sokat és légy okos,

Hogy lázad sose legyen 38 °C-os!

A vágy

Tanulás közben a szép idő vágyakat ébreszt,

Minden élőlényt, állatot, tárgyat  feléleszt.

Bárcsak kimehetnék a szabadba,

Ha nem lennék fogságba'

Úgy futkosnék ide-oda,

Mint a víz, amikor csobban egyet,

Onnan kiúsznék menten.

A suhogó szél csapkodja szárnyait,

Elűzi gyorsan a démonok átkait.